Anthony de Mello: Félelem nélkül
Érintés Fórum
kommunikáció, kapcsolatok, szerelem, szabadidő, életmód
Regisztráció   Felhasználónév és jelszó emlékeztető
 
Gondolatok a szerelemről - Kérdések és válaszok - Titkos üzenetek - Fórumok - Válasz - Keresés -  LoveBox erdélyi társkereső

Érintés Fórum / Filozófia / Anthony de Mello: Félelem nélkül
Szerző Üzenet
erintes
# Elküldve: 2007.12.22 23:08 - Szerkesztve: erintes
Válasz 




Mi a szeretet? Mentesség a félelemtõl - mondta a Mester. Mitõl félünk? A szeretettõl.

Ha logikusan gondolkozom, akkor ezt a következõképpen értem: Ha félünk a szeretettõl, akkor tulajdonképpen félünk mentesnek lenni a félelemtõl (hiszen a szeretet = mentesség a félelemtõl). Ha pedig félünk a félelemtõl való mentességtõl, akkor ezt azt jelenti, hogy félni igyekszünk. Ha pedig félni igyekszünk, pontosan eltávolodunk a szeretettõl, hiszen a szeretet = mentesség a félelemtõl.

Úgy néz ki, bár a történet kerek, frappáns és jól hangzik, nincs logika a fenti bölcsességben. Be kell vallanom, hogy itt nem tudok olvasni a sorok között, és nem sikerül ráérezni, ráébredni a mesében rejlõ tanításra. Ha egyáltalán van benne.

fkitty
Tag
# Elküldve: 2007.12.23 13:11
Válasz 




Bár félünk a szeretettõl, egyszercsak mégis magunkba fogadjuk. És ha eljött ez a pillanat, attól kezdve mentesek vagyunk a félelemtõl.

erintes
# Elküldve: 2007.12.23 23:30
Válasz 




Tényleg más megvilágításba kerül a történet, ha az idõ dimenzióját is figyelembe vesszük. De... ha magunkba fogadtuk a szeretetet, akkor már vesztenivalónk van. Félünk elveszíteni a szeretetünk tárgyát, beköltözik szívünkbe a félelem. Nincs szeretet, nincs vesztenivaló, nincs félelem. Ezek szerint pont fordítva lenne?

yin37yang
Tag
# Elküldve: 2008.05.24 17:44
Válasz 




"Mi a szeretet? Mentesség a félelemtõl - mondta a Mester. Mitõl félünk? A szeretettõl."
(Anthony de Mello)

A szeretetet nem lehet megérteni. Érezni kell (megtanulni)!
A fenti idézet egy paradoxon. Ezért nem logikus. Nem is kell annak lennie. Viszont igaz!
Fordítsuk egy kicsit meg a sorrendet:
"Mitõl félünk? A szeretettõl."
"Mi a szeretet? Mentesség a félelemtõl - mondta a Mester."
Ezek után már csak annyit fűzhetek hozzá:
Ha már nem félünk a szeretettől, akkor megszűnik minden félelmünk. A szeretettel szembeni félelmünk is. Tehát nyissuk ki a szívünket és szeressünk! Mindent és mindenkit. Feltétel nélkül.
Aki szeret, az megérti. Aki nem, az gondolkodhat rajta, soha nem jön rá a lényegére.
Olvastátok Anthony de Mello műveit? Például a Szárnyalást, A szív ébredését és / vagy A csend szava, egy perc bölcsességet? Kár...

Utószóként még egy de Mello idézet:
"A folyó ezt mondta a keresőnek: - Miért kell a megvilágosodás miatt izgulni? Bármerre is kanyarodom, mégis mindig hazafelé tartok."

erintes
# Elküldve: 2008.05.26 21:51
Válasz 




Rendben. Ha a szeretetet nem lehet megérteni, akkor mi értelme volt megértetni szavakkal. Hiszen abban a pillanatban, ahogy leírták a fenti szavakat, azonnal félre is értjük.

Miért lenne igaz? Azért mert azt állítod, hogy paradoxon? Vagy azért igaz, mert nem logikus? Állításodból hiányzik az érvelés.

De fordítsuk meg egy kicsit a sorrendet:
Mit jelent mentesnek lenni a félelemtől? Felelőtlenséget, vakmerőséget, az óvatosság és az elővigyázat hiányát, butaságot, érdektelenséget, naívságot, tudatlanságot. Hol van itt a szeretet?

A szeretettől félnénk? Pont fordítva. Szerintem a szeretet hiánya az, amitől félünk és sosem a szeretettől. Hiszen a szeretet minden amire vágyunk. Szükségünk van arra, hogy érezzük: szeretnek, elfogadnak és szükségük van ránk. És szükségünk van arra, hogy egy közösség tagjai lehessünk. A szeretet és a valahová tartozás alapvető emberi szükségletünk.

A feltétel nélküli szeretetnyilvánításról pedig annyit, hogy legtöbbször tettek nélküli megnyilvánulás, amely legtöbb esetben semmit sem segít a rászorulón. Feltétellel, vagy feltétel nélkül, többet érne, ha a szíved megnyitása helyet a kezedet mozdítanád meg és passzív együttérzés helyett aktívan tennél valamit, ha cselekednél is.

Hiába világosodtál meg és hiába jöttél rá a lényegre, ha mindez csak önmagadért volt.

Egy nagyon fontos dolog: mielőtt mindent és mindenkit feltétel nélkül elkezdenénk szeretni, először önmagunkat kell megtanulni szeretni. Ezzel kell kezdeni.

Az utószóként emlegetett de Mello idézethez csak annyit fűznék hozzá: a folyó bármerre kanyarodott, nemcsak hazafelé tartott, hanem végig az úton, minden pillanatban otthon volt :-)

rukucree
Tag
# Elküldve: 2008.10.23 12:24
Válasz 




Sziasztok!

Elolvastam a fentebb leírt gondolatokat, és meg kell jegyeznem, hogy a "Mesternek" igaza van...

Szerintem a "mentesség a félelemtől" kijelentés nagyon is igaz a szeretetre...

Ha már szavakkal akarjuk megfogalmazni, és közölni egymással akkor ebben a félelem nélküliségben benne van MINDEN, mert az igazi szeretet - szerintem:

birtoklás nélküli, elfogadáson alapuló, megmagyarázhatatlan dolog....

Paulo Coelho egy mondatát idézném, és ez jutott eszembe Anthony de Mello gondolatát olvasva is:
"...bírni a legfontosabb dolgot a világon, anélkül, hogy birtokolnánk..."

Szóval valami ilyesmi lehet szerintem, vagy legalábbis hasonló... Ha értettétek mit akartam ezzel mondani...

Üdv...

erintes
# Elküldve: 2008.10.23 17:29
Válasz 




Miért kellene mindig igaz legyen amit egy "Mester" mond vagy leír? Mert jól hangzik? Miért vagyunk hajlamosak mindennek hitelt adni, ami egy "Mester" szájából vagy tollából jön? Ne felejtsük el, ő is csak egy ember, ő is tévedhet. Bár az is meglehet, hogy csak a fordítás ördöge és eredetiben sokkal érthetőbb az idézet.

Ami igaz volt akkor, nem biztos, hogy most is igaz. Talán érdemes lenne újra hangsúlyozni a lényeges gondolatokat, ezeket átmenteni az aktualitásba. Az olvasás lényege pedig az, hogy képesek legyünk a magunk gondolatát kiolvasni mások gondolataiból.

rukucree
Tag
# Elküldve: 2008.10.23 17:34
Válasz 




Én csak a saját véleményemet írtam le :D

És szerintem meg így van, úgyhogy én hiszek a "Mester" szavainak...mert én is így gondolom :D

Skyler
Tag
# Elküldve: 2008.12.15 08:04
Válasz 




Azt meg OSHO írta, hogy a hit meg a tudás ellensége :D

Az idézetben annyi lehet az igazság, hogy kevesen tudnak ego nélkül szeretni, úgymond feltétel nélkül. Akkor viszont lehet félni is tőle, hiszen az ego mindig vágyakat, szándékokat akaszt erre az érzelemre. S ha ezek nem teljesülnek, az félelmetes...

Erintes:
A szeretet nem a cselekvésről és a segítségről szól. Mág csak nem is a másikról, hanem elsősorban rólunk...

erintes
# Elküldve: 2008.12.15 16:32
Válasz 




Skyler, így igaz. A szeretet egy állapot és ha teljesen azonosulni tudok vele, akár azt is mondhatom, hogy szeretetben élek, sőt, hogy én vagyok a szeretet. Viszont, ha már szeretek, vagy szeretnek, az már egy cselekvés, a szeretetnek mint állapotnak a megnyilvánulása. Ezt lehet csak értelmileg feltételhez kötni vagy nem. A szeretetmegnyilvánítás pedig a másikról is, és rólunk is szól. Feltétel ide vagy oda, nem tudsz úgy másokon segíteni, hogy közvetve magadon is ne segítettél volna.

De talán jó alkalom most Pál apostol szavait idézni. Így szól a szeretet himnusza:

"Szóljak bár emberek vagy angyalok nyelvén,
Ha szeretet nincs bennem,
Csak zengõ érc vagyok vagy pengõ cimbalom.

Legyen bár prófétáló tehetségem,
Ismerjem bár az összes titkokat és minden tudományt,
Legyen akkora hitem, hogy hegyeket mozgassak,
Ha szeretet nincs bennem,
Mit sem érek.

Osszam el bár egész vagyonom a szegényeknek
S vessem oda testem, hogy elégessenek,
Ha szeretet nincs bennem,
Mit sem használ nekem.

A szeretet türelmes, a szeretet jóságos,
A szeretet nem féltékeny,
Nem kérkedik, nem gõgösködik,

Nem nagyravágyó, nem keresi a magáét,
Haragra nem gerjed, a rosszat föl nem rója,

Nem örül a gonoszságnak,
De együtt örül az igazsággal.

Mindent eltûr, mindent elhisz,
Mindent remél, mindent elvisel.

A szeretet soha el nem múlik.
A prófétálás megszûnik,
A nyelvek elhallgatnak,
A tudomány elenyészik.

Tudásunk csak töredékes,
Töredékes a prófétálásunk is.

Mikor azonban eljön a beteljesedés,
Ami töredékes, véget ér.

Amikor még gyermek voltam, úgy beszéltem, mint a gyermek,
Úgy gondolkodtam, mint a gyermek, úgy itéltem, mint a gyermek.
De mikor férfivá nõttem, elhagytam a gyermek szokásait.

Ma még csak tükörben, homályosan látunk,
Akkor majd színrõl-színre.
Most csak töredékes a tudásom,
Akkor majd úgy ismerek,
Ahogy én is ismert vagyok.

Most megmarad a hit, remény, szeretet,
Ez a három,
De köztük a legnagyobb a szeretet."

Válasz
Félkövér  Dőlt  Aláhúzott  Kép hivatkozás  URL Link  Insert YouTube video 

 A felhasználónév és a jelszó ugyanaz, mint az Érintés-nél.
» Felhasználói név (ügyelj a nagy és a kis betűkre!)  » Jelszó 
Csak regisztrált felhasználók szólhatnak hozzá a témához. Add meg az Érintés-nél használatos felhasználóneved és jelszavad. Ha még nincs, regisztrálj. Ha elfelejtetted a felhasználónevedet vagy a jelszavadat, használd az oldal tetején levő jelszó emlékeztetőt.
 



Erdélyi Magyar Oldalak Nem vállalunk felelősséget a weboldalunkon a felhasználóink által megadott információk valóságtartalmával kapcsolatban. Érintés Fórum - Copyright © 2011 erintes.com Powered by miniBB.net™ © 2001-2012

Távolítsd el életedből, ami szükségtelen, és rögtön áramlani kezd, ami szükséges.  

Wedding - Favors - Poarta Alunului barlang  Fehér-kövek  
Beds bedrooms - Child kid - Dining rooms - Living rooms - Office office - Patio outdoor - Home decor - Furniture manufacturers - Search furniture