Magány versus házasság

Érintés Fórum
kommunikáció, kapcsolatok, szerelem, szabadidő, életmód

Gondolatok a szerelemről - Kérdések és válaszok - Titkos üzenetek - Fórumok - Válasz - Keresés - LoveBox erdélyi társkereső

Érintés Fórum / Család / Magány versus házasság

Szerző	Üzenet
erintes	# Elküldve: 2008.09.8 23:29 - Szerkesztve: erintes Válasz Amíg a növények és az állatok otthona a természet, addig az ember idegennek érzi magát ebben a világban, nincs természetes otthona. A civilizáció fejlődésével egyre rosszabb a helyzet, egyre nyomasztóbb az elidegenedés érzése. Ezért keressük a hovátartozásunkat, szeretnénk végre tartozni valahová és szeretnénk megtalálni a helyünket a világban. A család, az otthon, a társadalom képzete elhiteti velünk, hogy valahova tartozunk és nem is vagyunk annyira egyedül. Annak ellenére, hogy a valóságban elég ritkán vagyunk teljesen egyedül, mégis legtöbbünk szenved a magánytól. Szükségünk van emberekre magunk körül, akik elfeledtetik velünk, hogy igazából nagyon egyedül vagyunk. Néha jobb egyedül élni, mint megházasodni. Hiszen ha két magányos ember csak azért házasodik össze, hogy ne legyenek egyedül, akkor az együttélésük csak egy kétszeres magány lesz. Ugyanez a helyzet, ha a két fél unatkozik társ nélkül. A házasságban együtt fognak unatkozni. A házasság a felszínre hozza mindazt, ami bennünk rejtve van. A szeretet, ha csak színlelik, hamar eltünik. Az álmok szertefoszlanak és marad a kőkemény valóság... Ahogy Osho mondta: "A házasság olyan, mint egy sivatagi délibáb. A távolban paloták, pálmák, tevék látszanak. Aztán mikor közelebb érsz, akkor eltűnik a palota, a pálmák, és kettesben maradsz a tevével."
Keniko Tag	# Elküldve: 2008.09.9 00:37 Válasz A hazassag olyan mint a szerelem ami eszrevetlenul belenk tud hatolni mint a szel ahogyan meglibbenti hajunkat de megis a levego nelkul nem tudnank elni...a hazassag egy egyseg ami megerteti a tarsakkal,hogy kiegeszitik egymast es egymas nelkul nem tudnanak azok lenni akik es amik. A hazassag egy szent es torhetetlen boldogsag ami a rozsaszin vilagot gyerek szemmel nezo fiatalokat belerazza az elet nehez es rejtelmes dolgaiba es tudjak,hogy barhova barmiba terelje oket a sos egymasra mindig szamithatnak. Amikor reszketo kezzel es szurke hajjal adogatod a mar 12 unokas nagymamanak a levest aki a feleseged es bar nem lat jol a haja mar szinte mind elhullott es az ido borozdat vagott arcan, neked o az a hercegno akirol mindig is almodtal es akivel annyimindent ateltel. Amikor a szemebe nezel akkor latod benne az egesz vilagot es a vegtelen boldogsagot. Na ez a hazassag......
erintes	# Elküldve: 2008.09.9 04:07 Válasz Nem lehet összehasonlítani a szerelmet a házassággal. A szerelem egy érzés, egy igazi kincs az életünkben. A házasság pedig egy intézmény, zárt és elveszi a szabadság minden lehetőségét. A házasság nem észrevétlenül hatol belénk, hanem igenis tudatosan kötik meg. A házastársak hideg, üzleti egyezményt aláírva kötik meg egymást, így próbálják bebiztosítani kapcsolatukat. Ennek ellenére a bizonytalanság ott marad, bármikor véget érhet a szerelem, bármikor tönkre mehet a házasság. Az igazság az, hogy a házastársak egymás nélkül is "azok akik és amik", teljes és egész emberek. Párkapcsolatokra nem azért van szükségünk, hogy végre teljes, egész emberek legyünk, hanem hogy így olyan dolgokat tapasztaljunk meg, amit csak egy kapcsolatban lehet megélni. Sajnos a házastársak nem mindig számíthatnak egymásra. Aki számíthat a másikra, az a gyerek, aki a szülei részéről bármikor korlátlanul élvezheti a segítséget, szeretetet. Fordítva sajnos nem mindig lehet ezt elmondani. Nagyon plasztikus az öregekről festett kép, de nem minden nagytatának remeg a keze és kopasz nagymamát sem láttam még. Nagyon romantikus lenne még annyi idő után is látni a másik szemében a végtelen boldogságot. A valóság viszont az, hogy a házasságok egyharmada válással végződik. A második harmad nem válik el, bár a házasság már rég nem megy - inkább egy életen keresztül kínozzák egymást, pszihológiai háborút viselnek egymás ellen. Az idő próbáját pedig csak nagyon kevesen állják ki. Úgy néz ki a házasság és a család már nem időszerű intézmények. Az emberi együttélés új formáira van szükség, ahol a gyerekek már ne a családi elszigeteltségben, szülői korlátok között nőjjenek fel, készen kapva előítéleteket, értékrendet, gondolkozásmódot. Hanem tapasztalhassák meg a szeretet sokféleségét, sokszínűségét, bőségét és saját útjukon járva fedezhessék fel saját maguk igazságát, találják meg a boldogságot. Ez sokkal természetesebb rendje lesz az emberi életnek, mint ami most van.
fkitty Tag	# Elküldve: 2008.09.10 15:16 Válasz A házasságba nem elvárásokkal kell belemenni: hogy majd jobb lesz, ilyen vagy olyan lesz ettől az élet, mert ez nem igaz. Minden jó gondolat, megelégedés benne van az emberben, nem kell ahhoz társ, illetve nem egy társtól kell függjön, hogy valaki mennyire van egyedül... Ez a legnagyobb hiba, amit a házastársak elkövethetnek egymás ellen: azt hinni, hogy házasság után majd más lesz, majd jobb lesz. Nem kell áltatni magunkat, inkább józanul fel kell mérni, hogy van-e esély békés, megértő együttlétre, ha már a házasságot választjuk az élettársi kapcsolat helyett... és ezt azért, hogy ne legyünk azok, akik válásukkal szaporítják a boldogtalan (vagyis nem boldog) emberek csoportját.
erintes	# Elküldve: 2008.09.10 15:33 Válasz Van egy olyan érzésem, hogy a házasság picit olyan, mint a zsákbamacska. Hiszen, ha valaki szerelemből házasodik, gondolkozása bármilyen csak nem józan (azt szokták mondani a szerelem vak) és amikor kijózanodik, akkor döbben rá a rideg valóságra (ahogy írtam, a házasság felszínre hozza a párkapcsolatban azt, ami addig rejtve volt). Ha pedig valaki nem szerelemből házasodik, az már indulásból rossz. Hiszen a kapcsolatából hiányzik így, annak szebbik része. Aki pedig a szerelmet nem éli át, az lemarad a lényegről.
erintes	# Elküldve: 2009.06.5 14:49 Válasz Soha nem találkoztam és nem tudok olyan emberről, akinek minden vágya és célja csak az lenne, hogy a társát boldoggá tegye. Ez nagyon helytelen hozzáállás és szükségtelen önfeláldozás lenne, hiszen ebben az esetben a kapcsolatuk csak az egyik félről, a másikról szólna. Egy igazi kapcsolatban, házasságban pedig nincs már a Te vagy az Én. Csak a Mi van. Nem attól leszünk boldogok, hogy a társunk boldoggá tesz. Csak örömöt tudunk egymásnak okozni, de boldogságot nem. Ez utóbbi egy olyan állapot, amely csak a saját hozzáállásunktól függ. Ha valaki a saját boldogságát várja vagy keresi egy házasságban, ez önmagában még egyáltalán nem önzés és nem helytelen. Hiszen kivétel nélkül mindenki, minden pillanatban, a saját boldogságát keresi. A baj akkor van, ha ezt úgy teszi, hogy közben nem veszi figyelembe a másik embert. Ha úgy valósítja meg a céljait, ha úgy elégíti ki vágyait, szükségleteit, hogy nem veszi figyelembe a társait, illetve a többi embert. A család pedig, amint már írtam, egy mára már elavult intézmény. Semmi köze a boldogsághoz. Az életnek, és az élethez való hozzáállásnak pedig annál több. És mielőtt valaki azt írná, hogy a család is az élet része... Létezik élet a család előtt, után és azon kivül is. A házasság csak az egyik formája az emberi párkapcsolatoknak, a lehetséges sok közül. Mi lenne, ha áthelyeznénk a hangsúlyt, ha jelszót cserélnénk. Az Érted és/vagy Értem helyett, legyen az Együtt és az Egymás mellett.
erintes	# Elküldve: 2009.06.5 15:14 Válasz "És akkor Almitra szólott újra, és azt mondá: És a Házasság, Mester? És ő így válaszolt: Együtt születtetek, és együtt is maradtok mindörökre. Együtt lesztek akkor is, amikor a halál fehér szárnyai szétszórják napjaitokat. Bizony mondom, együtt lesztek, még az Isten csöndes emlékezetében is. De együttlétetekben legyenek távolságok. És a mennyek szellői táncoljanak kettőtök között. Szeressétek egymást, de a szeretetből ne legyen kötelék: Legyen az inkább hullámzó tenger lelketek partjai között. Töltsétek meg egymás serlegét, de ne igyatok egyazon serlegből. Kínáljátok egymást kenyeretekből, de ne ugyanazt a cipót egyétek. Daloljatok, táncoljatok együtt, és vigadjatok, de engedjetek egymásnak egyedüllétet. Miként a lant húrjai egyedül vannak, habár ugyanarra a dallamra rezdülnek. Adjátok át szíveteket, de ne őrizzétek egymás szívét. Mert szíveteket csak az Élet keze fogadhatja be. És álljatok egymás mellett, de egymáshoz ne túlontúl közel: Mert a templom oszlopai távol állanak egymástól, És a tölgyfa meg a ciprus nem egymás árnyékában növekszik." (Kahlil Gibran: A próféta) - részlet

A lelkem szabad. Ezt senki sem veheti el tőlem, és ennél többet senki sem adhat.

Wedding - Favors - Hideg-barlang Szamosbazár
Beds bedrooms - Child kid - Dining rooms - Living rooms - Office office - Patio outdoor - Home decor - Furniture manufacturers - Search furniture