Keresni kell a szerelmet vagy jön az magától?

Érintés Fórum
kommunikáció, kapcsolatok, szerelem, szabadidő, életmód

Gondolatok a szerelemről - Kérdések és válaszok - Titkos üzenetek - Fórumok - Válasz - Keresés - LoveBox erdélyi társkereső

Érintés Fórum / Szerelem / Keresni kell a szerelmet vagy jön az magától?

Szerző	Üzenet
erintes	# Elküldve: 2007.09.4 16:39 Válasz Van aki keresi a szerelmet és van aki csak várja. Hogy párjukra találjanak egyeseknek részletesen kidolgozott módszerekre, rengeteg erõfeszítésre van szükségük, míg másoknak csak idõre, és néha kétségbeejtõen sok türelemre. De vajon mennyire tartozik az aktív szerep csak a férfiakhoz, és miért kellene a nõknek passzívan várniuk a szerencséjükre?
Nilszus Tag	# Elküldve: 2007.10.28 21:06 Válasz A párkeresésben szerencsésebbek a nagyon szépek:) Mert nekik állandóan akad "udvarlójuk", egybõl felfigyelnek rájuk. A kevésbé szépek viszont kicsit meg kell küzdjenek azért, hogy észrevegyék õket... ilyenkor számít a tudás, viselkedés, hobbik és ezen dolgok felismerése általában idõt igényel... viszont ennek a nyeresége az olyan kapcsolat, ahol nincsenek nagy meglepetések:) Minél jobban megismerjük és elfogadjuk a másik fél gondolkodásmódját, annál valószínûbb, hogy boldog kapcsolatban lesz részünk...
Nilszus Tag	# Elküldve: 2007.10.28 21:07 Válasz Szerintem az aktív szerep nem tartozik feltétlenül a férfira, fõleg a mai világban nem, de bizonyos jelekbõl meg lehet állapítani, hogy valakinek tetszünk-e vagy sem... Jól jön egy kis emberismerés,a késõbbi csalódások elkerülése végett:)
loveishard Tag	# Elküldve: 2007.11.1 01:37 Válasz van aki keres es nem talal aztan van aki keres es nagy szerencsevel talal, de van olyan is aki nem kersi es eljon magatol.vagy megtalaljak vagy csak egy jel, hogy o az. en az utobbit alkalmazom. nem hiszem, hogy keresni kell a szerelmet. mindenkit utoleri a sorsa es ha megerdemled a boldogsagot akkor biztos vagyok benne h megtalal. es lehet h nem aktiv szerep de ertelmes..mert addig amig a sajat idealodat keresed rajossz, hogy ha minden ok is egy szemely termeszetevel van valami ami nem tetszik es tovabballsz aztan megint es megint.amig nem tudod elfogadni azt, hogy milyen is egy szemely es nem tudod ertekelni a pozitiv tulajdonsagait talan nem is vagy melto vagy eleg erett, hogy vele legy
nunys Tag	# Elküldve: 2008.10.20 22:02 Válasz "Talán nincs mindenkinek párja. Talán nincs mindenkinek Ő-je. Vagy épp soha nem lehet az övé.. Akkor az attól még Ő-nek számít..? Vagy csak az lehet Ő akivel minden klappol és beteljesülhet az aminek be kell? Miért kell olyan közhelyekkel dobálózni, hogy „Megtalálod majd te is!”, „El jön majd a te párod is” stb. Mi van, ha nem?! Nem jött el sem a nagymamáim, sem az édesanyám életében.. És még sok más ember életében sem.. Tegyem fel az életem, az álmaim egy közhelyre? Örökké reménykedjem valaki olyanban, várjak valakire, aki talán el sem jön soha..? Reménykedni valamiben, ami talán nem is létezik.. Én feleslegesnek érzem.. Mintha az amire én vágynék túl sok lenne, túl elérhetetlen.. És úgy érzem, sosem találom majd meg.. Vagy mindig elrontom valamivel.. De ha ő az Ő.. Akkor egyáltalán elronthatom e? Hisz a Sors, az Élet és minden földi illetve égi szentek nekem rendelték, hozzám küldték akkor elrontható e? Léteznek még egyáltalán Ő-k..? Furcsa, mintha ennek az elismerésével, a magányom elfogadásával könnyebb lenne a dolog. Beletörődni valamibe, ami talán sosem változik majd. Én ilyen ember vagyok.. Olvasok, írok róla.. Vágyom rá.. De talán.. Talán sosem jön el. Nincs mindenkinek párja.. Nem juthat mindenkinek örök szerelem...."
erintes	# Elküldve: 2008.10.20 22:53 Válasz Kedves nunys, Márai ezt írta: "Boldogság természetesen nincsen, abban a lepárolható, csomagolható, címkézhető értelemben, mint ahogy a legtöbb ember elképzeli... Mintha élne valahol egy nő számára egy férfi, vagy egy férfi számára egy nő, s ha egyszer találkoznak, nincs többé félreértés, sem önzés, sem harag, csak örök derű, állandó elégültség, jókedv és egészség. Mintha a boldogság más is lenne, mint vágy az elérhetetlen után." Érdemes nagyon figyelmesen elolvasni az utolsó mondatot. Az értelme, hogy a boldogság nem egy elérhető minőség. Boldognak kell lenned, itt és most! Nem elég készülni a boldogságra, hiábavaló munkálkodni érte, és nem lehet elérni. Boldognak kell lenni! "A boldogság csak hozzáállás kérdése. Lehetsz boldog ebben a pillanatban is, minden ok nélkül. Ha ebben a pillanatban nem tudsz boldog lenni, akkor sosem leszel az" Egy másik helyen szintén Márai ír arról, hogy a dolgokat meg kell várni. "Megvárni, egy angyal és egy szent türelmével, amíg a dolgok - emberek, eszmék, helyzetek -, melyek hozzád tartoznak, eljutnak hozzád. Egyetlen lépést sem sietni feléjük, egyetlen mozdulattal sem siettetni közeledtüket. Mert bizonyos emberek, eszmék, helyzetek, melyek életedhez tartoznak, állandóan útban vannak feléd. Könyvek. Férfiak. Nők. Barátságok. Megismerések, igazságok. Ez mind feléd tart, lassú hömpölygéssel, s találkoznotok kell egy napon. De te ne kapkodj, ne siettesd útjukat és közeledésüket. Ha nagyon sietsz feléjük, elkerülheted azt, ami fontos és személyesen a tiéd. Várj, nagy erővel, figyelmesen, egész sorsoddal és életeddel."
Charlie Tag	# Elküldve: 2009.11.23 01:03 Válasz szerintem jön magától. spontán első látásra. http://charlie.mlap.hu/
heroes Tag	# Elküldve: 2010.01.7 22:43 Válasz Szerintem elsősorban mindenkinek önmagával kell kibékülnie, ha majd a saját bőrömben is jól érzem magam és nem fog érdekelni, hogy eljön-e a nagy szerelem vagy sem akkor leszek a legnyitottabb arra, hogy valaki belépjen az életembe, mert akkor már azt fogom mondani: "nekem mindegy, így úgy is jól érzem magam nyitott vagyok mindenre" . Amíg pedig ezt nem érzem, addig nem is akarok gondolni a szerelemre, nem is érdekel az, hogy valaki belém szeressen, másrészt lehet-e igazán olyan valakibe beleszeretni aki saját magában se érzi jól magát. A rég múlt alakjait meg lezárom magamban, nem hiszek a fiú-lány barátságban, a volt barátnőmhöz kötő dolgokat kidobom, megpróbálok minden olyat megszüntetni ami visszatarthat. A múlton úgy se lehet változtatni, de a jövőn igen, az idő viszont vészesen fogy. "Én várni fogom. Vagy elfelejtem. A várakozás fáj. A felejtés is fáj. De minden szenvedés közül a legrosszabb, ha nem tudjuk, hogy döntsünk." Paulo Coelho Sokszor a múltban a szerelemért tettem meg sok mindent. Aztán most jöttem rá, hogy nem a szerelemért kell harcolni, hanem magamért. Két ember csak akkor lehet szerelmes, ha jól érzik magukat egymás mellett és akkor is ha nincsenek együtt, mert tudják, hogy a másik is gondol rájuk. Aki önmagával nincs rendben az előbb utóbb úgy fogja érezni nem tud a másik nélkül élni és rabszolgát csinál magából. De kinek kell egy rabszolga? Én akkor érzem azt, hogy egy kapcsolat visz előre, ha tudom, hogy valaki önként választott engem és őszintén érzi jól magát mellettem és az érzés kölcsönös, nem pedig akkor, ha valaki csak azért van velem mert önmaga nem találja meg a helyét. Sokan a szerelmet úgy kezelik mint az élet értelmét. Pedig az csak egy plusz az élethez, ami szerintem így is úgy is megadatik, ha a saját életünket rendben tartjuk. Saját szavaimmal úgy fogalmaznám meg: mindenkinek van egy kertje amiben benne van egy kis hajtás amiből hatalmas nagy gyümölcs fa lehet, (ez a mi életünk) , ha ezt a kis hajtást nem gondozzuk, akkor elférgesedik, megfagy, nem nő nagyra, tehát nem lesz jó termése ( szerelem), ha viszont ezt a kis hajtást öntözgetjük, ápolgatjuk, akkor erős szép nagy fa lesz belőle, ami akkor is szép ha nincs termése, viszont ha ez a fa egészséges, erős akkor minden évben eljön a tavasz amikor kivirágzik és később édes termése fakad. Ebben benne van az is, hogy nem hiszem, hogy annak akinek boldogtalan az élete az majd pont a szerelemben találja meg a boldogságot. Esetleg ideig óráig egy társ kiszabadíthat az egyhangúságból, de egy idő után ha a kapcsolat már ellaposodik akkor az emberek csak azért nem szakítanak mert akkor vissza kellene menniük a szürke hétköznapokba, ahol nem érzik magukat jól, vagy csak azért mert nem akarják egyedül cipelni saját életük terhét ( amit maguknak csináltak) Összegezve annyit mondok, mindenki találja meg magában a szépet és a jót meg azokkal a dolgokkal foglalkozzon amiben örömét leli aztán a nőknek amúgy is mindig vannak kérői, minél jobb a nő annál jobbak a kérői is( ezt nemcsak külsőre értem, mert csak a külső kevés), egy férfi pedig ne szégyenlősködjön próbáljon minél több kedvére való nővel ismerkedni, persze ezt úgy értem, hogy minden férfi szeret szép lányok között mutatkozni, de nem kell görcsösen keresgélni hanem akivel gördülékenyen mehet az ismerkedés azzal lehet barátkozni, hátsó szándék nélkül.Mert hogyan szerethetek bele olyanba akit nem is ismerek? Mi férfiak ezt amúgy is úgy szoktuk csinálni jó esetben, hogy ismerkedünk 4-5 lánnyal aki tetszik, aztán amelyikkel a leggördülékenyebben halad a dolog ( ez nem azt jelenti, hogy elsiettetve) , azzal alakulhat ki szerelem, a tévedést meg nem szégyen beismerni Amúgy józan paraszti ésszel gondoljon bele mindenki: van kb. 3 milliárd nő és 3 milliárd férfi a földön keresgéléssel biztos, hogy több az esélyünk? Szerintem ha a keresésen múlna az egész egy évezred is lehet, hogy kevés lenne nem hogy még 70-80 év (jó esetben). Másrészt meg konkrétan azt se tudnánk mit keresünk? Kit keresünk? Milyen nőt vagy férfit keresünk? Én se tudom, milyen illene hozzám. Szerintem senki se tudja, mert sokunk van úgy azzal, hogy az egyik emberben ugyanazt a hibát másként látjuk mint a szeretteinkben. Dőljön hátra aztán eressze a lovak közé a gyeplőt, próbálja meg mindenki jól érezni magát a saját bőrében, vagy felejteni a múltat vagy bármi mást, csak ne törődjön a szerelemmel, az életnek mi magunk vagyunk az értelme és a számunkra fontos dolgok, mint a szüleink, a karrierünk, meg azok a dolgok amiket szeretünk szívből csinálni, aztán a sors majd csak össze fog hozni valakivel. Elvégre most is valahol ott lehet a világon az az ember akinek majd azt mondjuk " nem is tudom, hogyan élhettem eddig nélküled" vagy " a többi nem számít csak te" , de lehet még meg se született. Ha készen állnánk mindketten rá akkor biztosan találkoznánk így vagy úgy, összehozna a sors. Viszont ami késik az nem múlik. Zsák a foltját mindig megtalálja, nem kell ezen idegeskednünk. Olyan dolgokon ne rágjuk magunkat amiken úgy se tudunk változtatni sok energiát, szenvedést és főképp időt kímélünk meg, amiken viszont tudunk változtatni azon nem rágódni kell, hanem cselekedni. Ha valaki végig elolvasta annak nagyon köszönöm a figyelmet, remélem kapott belőle egy-két hasznos dolgot.
nunys Tag	# Elküldve: 2010.01.7 23:11 Válasz ez csodaszép volt..köszönöm neked:)
erintes	# Elküldve: 2010.01.9 17:31 Válasz > Szerintem elsősorban mindenkinek önmagával kell kibékülnie, ha majd a saját bőrömben is jól érzem magam és nem fog érdekelni, hogy eljön-e a nagy szerelem vagy sem akkor leszek a legnyitottabb arra, hogy valaki belépjen az életembe, mert akkor már azt fogom mondani: "nekem mindegy, így úgy is jól érzem magam nyitott vagyok mindenre". < Nagyon sok embertől hallottam már azt, hogy "nem érdekel" és "nekem mindegy, én így is jól érzem magam". Valójában pont az ellenkezője volt igaz rájuk. Én inkább azt mondanám, hogy érdemes őszintén vállalni az érdeklődést, és tudatosan odafigyelni a jelzésekre, közeledésekre, lehetőségekre. Ekkor fog belépni az életedbe az a valami, vagy valaki akit keresel. Itt én egy picit másképp fogalmaznék és azt mondanám, hogy őszinte emberi kapcsolatokat kell keresni. Ennek a mellékterméke, pontosabban mellékhatása lesz az, hogy adott pillanatban szerelmesnek fogod érezni magad. > Amíg pedig ezt nem érzem, addig nem is akarok gondolni a szerelemre, nem is érdekel az, hogy valaki belém szeressen, másrészt lehet-e igazán olyan valakibe beleszeretni aki saját magában se érzi jól magát. < Igenis bele lehet szeretni olyan valakibe, aki saját magában sem érzi jól magát. Sőt, mindenféle emberbe bele lehet szeretni, még egy gyilkosba is. Vagy akár egy képbe is, egy olyan személybe akit sosem láttál. Amit nem igazán lehet ilyen esetekben az, egy ilyen kapcsolat működtetése. > A rég múlt alakjait meg lezárom magamban, nem hiszek a fiú-lány barátságban, a volt barátnőmhöz kötő dolgokat kidobom, megpróbálok minden olyat megszüntetni ami visszatarthat. A múlton úgy se lehet változtatni, de a jövőn igen, az idő viszont vészesen fogy. < A múlt alakjait nem tudod és nem is kell lezárni. Le lehet zárni viszont kapcsolatokat, a múlt alakjait pedig el lehet, néha el kell engedni. Egy barátság mindig két ember között jön létre. Mivel az egyik ember lehet akár fiú és a másik lány is, lehetséges közöttük is barátság. De csak ember és ember közötti barátságról beszélhetünk. Amikor fiú és lány közötti "barátságról" beszélünk, akkor megjelenik egy plusz mínőség, egy feszültség közöttük. Ezért ilyenkor mindig több van a levegőben mint egyszerű barátság. A volt barátnődhöz tartozó dolgokat hiába dobod ki, a kötődésedet, az ezekhez a tárgyakhoz tartozó érzelmi töltetet kell elengedned. Hiába szüntetsz meg bármit, ami visszatarthat benned van és nem kivül. A múltat igenis meg lehet változtatni, hamisítják is rendesen történészeink. Mi is hajlamosak vagyunk csak a jóra vagy csak a rosszra emlékezni. Sokszor könnyen elfelejtjük, ha valaki segített rajtunk. Máskor pedig valósnak hitt sérelmeket évekig hordozunk magunkban. A jövőn pedig nem változtatni lehet, hanem választani kell a sok lehetséges jövő közül. Az idő pedig állítólag végtelen, nem fenyeget a veszély hogy kifogy. Ha pedig a rendelkezésedre álló időre gondolsz, gondolj arra, hogy vannak olyan másodpercek az életünkben, amikor azt mondjuk már csak ezért is megérte. De bölcs emberek azzal biztatnak, hogy van tovább is :-) > "Én várni fogom. Vagy elfelejtem. A várakozás fáj. A felejtés is fáj. De minden szenvedés közül a legrosszabb, ha nem tudjuk, hogy döntsünk." Paulo Coelho < Addig amíg Coelho eldönti, hogy mit fog csinálni :-) én azt mondom, hogy mi mindig minden pillanatban tudjuk és érezzük, hogy mit kell tennünk, és mi a helyes döntés. Csak néha félelmeink miatt nem merünk lépni, vagy a helytelen lehetőséget választjuk. Hát itt kell segíteni a dolgokon. > Sokszor a múltban a szerelemért tettem meg sok mindent. Aztán most jöttem rá, hogy nem a szerelemért kell harcolni, hanem magamért. Két ember csak akkor lehet szerelmes, ha jól érzik magukat egymás mellett és akkor is ha nincsenek együtt, mert tudják, hogy a másik is gondol rájuk. Aki önmagával nincs rendben az előbb utóbb úgy fogja érezni nem tud a másik nélkül élni és rabszolgát csinál magából. De kinek kell egy rabszolga? Én akkor érzem azt, hogy egy kapcsolat visz előre, ha tudom, hogy valaki önként választott engem és őszintén érzi jól magát mellettem és az érzés kölcsönös, nem pedig akkor, ha valaki csak azért van velem mert önmaga nem találja meg a helyét. < Már több helyen írtam, a szerelem egy állapot és nem lehet érte tenni, nem lehet érte harcolni. Csak érezni lehet. Amiért harcolni lehet, illetve tenni, az egy kapcsolat. A szerelem és egy kapcsolat pedig két teljesen különböző dolog. Nincs összefüggés a kettő között. Nagyon jó, ha egy kapcsolatban szerelem van, de lehetséges kapcsolat szerelem nélkül (pl. érdekkapcsolat) és lehetséges szerelem kapcsolat nélkül (pl. viszonzatlan szerelem). Ha két ember jól érzi magát egymás mellett, az lehet egy jó kapcsolat. De még a rabszolgatartás is egy bizonyos kapcsolattípus. Teljesen mindegy, hogy egy kapcsolat előre visz (hova is?), hogy az érzés kölcsönös, vagy mennyire találjátok meg egymás mellett a helyeteket. Ezek csak egy kapcsolat szempontjából fontosak. > Sokan a szerelmet úgy kezelik mint az élet értelmét. Pedig az csak egy plusz az élethez, ami szerintem így is úgy is megadatik, ha a saját életünket rendben tartjuk. < Az élet értelme a fejlődés, és a szerelem ilyen értelemben egy rövidítés, egy kulcs. Olyan ajtókat nyithat meg, amelyek egy nagyon rövid úton vezethetnek olyan helyekre, ahova máskülönben csak nehéz munka és komoly erőfeszítések árán juthatnál. Ezért ha megjelenik az életedben a szerelem érzése, akkor gondolj arra, hogy nagyon szerencsés vagy, legyél nagyon hálás (senki vagy semmi felé, csak értékeld az érzést) és éld meg minden pillanatát. Ez az egyik legértékesebb része a játéknak, pedig talán még közelébe sem kerültél szerelmed tárgyához. > Saját szavaimmal úgy fogalmaznám meg: mindenkinek van egy kertje amiben benne van egy kis hajtás amiből hatalmas nagy gyümölcs fa lehet, (ez a mi életünk) , ha ezt a kis hajtást nem gondozzuk, akkor elférgesedik, megfagy, nem nő nagyra, tehát nem lesz jó termése ( szerelem), ha viszont ezt a kis hajtást öntözgetjük, ápolgatjuk, akkor erős szép nagy fa lesz belőle, ami akkor is szép ha nincs termése, viszont ha ez a fa egészséges, erős akkor minden évben eljön a tavasz amikor kivirágzik és később édes termése fakad. < Valójában a hajtásnak nincs szüksége gondozásra. Akkor bújik ki, amikor vége a fagynak. A természetnek van gondja rá, hogy esők formájában megöntözze, a gyökereken keresztül táplálja a csemetét. Míg erős szép nagy fa lesz belőle, amely minden évben virágozni fog és teremni. Újra hangsúlyoznám... nem a szerelmet kell gondozni. Csak egy kapcsolatot lehet ápolni, gyümölcsöskerthez hasonlóan.
erintes	# Elküldve: 2010.01.9 17:33 - Szerkesztve: erintes Válasz > Összegezve annyit mondok, mindenki találja meg magában a szépet és a jót meg azokkal a dolgokkal foglalkozzon amiben örömét leli aztán a nőknek amúgy is mindig vannak kérői, minél jobb a nő annál jobbak a kérői is( ezt nemcsak külsőre értem, mert csak a külső kevés), < Minél "jobb" egy nő, nem annál jobbak a kérői, hanem annál többen vannak. És ha már "nagyon jó" egy nő és nagyon sok kérője van, akkor egy adott ponton felül összecsapnak felette a hullámok és képtelen kezelni a helyzetet. Fizikailag, emberileg képtelen már minden férfi kérőjéhez egy nőhőz méltó módon viszonyulni, majd teljesen összezavarodik. Sok ilyen "jó nő" egy másik nő iránt fog vonzódni, hiszen a férfiak már nem jelentenek számára kihívást vagy újdonságot. A legtöbb pedig a bő választék ellenére, helytelenül fog választani. Ezért látunk sok "nagyon jó" nőt olyan férfiak mellett, akikkel nem "illenek" össze. Nem irigylésre méltó a helyzetük, a látszat ellenére nekik a legnehezebb a valós társkeresés, az "igazi" megtalálása. De talán ők inkább tudnának erről nyilatkozni. Én csak mint férfi látom ezt rajtuk. > egy férfi pedig ne szégyenlősködjön próbáljon minél több kedvére való nővel ismerkedni, persze ezt úgy értem, hogy minden férfi szeret szép lányok között mutatkozni, de nem kell görcsösen keresgélni hanem akivel gördülékenyen mehet az ismerkedés azzal lehet barátkozni, hátsó szándék nélkül. < A férfiak ismerkedési esélyeit nem feltétlenül a mennyiségi ismerkedés növeli. Aki szégyenlős, az jó ha tudatosítja magában, hogy minden nő, bármilyen jól nézzen ki, vagy bármennyi festék és páncél legyen rajta, alapjában véve ugyanolyan ember mint a többi, ugyanazokkal a szükségletekkel és igényekkel. Ugyanúgy igényli a figyelmet, a gondoskodást és ugyanúgy éhezi a szeretetet, mint a kevésbé előnyös külsejű társai. > Mert hogyan szerethetek bele olyanba akit nem is ismerek? < Csak olyan emberbe lehet beleszeretni, akit nem ismesz. Majd ahogy kezded megismerni, lassan kiszeretsz belőle :-) De komolyra fordítva a szót, a szerelem lassan átalakul szereteté. A jobbik esetben :-) > Mi férfiak ezt amúgy is úgy szoktuk csinálni jó esetben, hogy ismerkedünk 4-5 lánnyal aki tetszik, aztán amelyikkel a leggördülékenyebben halad a dolog ( ez nem azt jelenti, hogy elsiettetve) , azzal alakulhat ki szerelem, a tévedést meg nem szégyen beismerni < Van olyan férfi, aki minden útjába kerülő nővel ismerkedni próbál és van olyan aki egyikkel sem mer, vagy nem tud, vagy nincs lehetősége. Én nem általánosítanék, hiszen sok tényező játszik itt közre. Amelyikkel pedig a leggördülékenyebben halad a dolog, azzal csak kapcsolat alakulhat ki, nem szerelem. A szerelem kialakulásához nincs szükég az ismerkedés játékára. Igazából pedig nem is kialakul, hanem egy szikrából lángra gyúl. Robban :-) > Amúgy józan paraszti ésszel gondoljon bele mindenki: van kb. 3 milliárd nő és 3 milliárd férfi a földön keresgéléssel biztos, hogy több az esélyünk? Szerintem ha a keresésen múlna az egész egy évezred is lehet, hogy kevés lenne nem hogy még 70-80 év (jó esetben). Másrészt meg konkrétan azt se tudnánk mit keresünk? Kit keresünk? Milyen nőt vagy férfit keresünk? Én se tudom, milyen illene hozzám. Szerintem senki se tudja, mert sokunk van úgy azzal, hogy az egyik emberben ugyanazt a hibát másként látjuk mint a szeretteinkben. < Furcsa, hogy minél több (látszólag) a lehetőség az ismerkedésre és minél több a potenciális partnerek száma, annál kevesebb az esély a valóságban egy sikeres, valós kapcsolat létrejöttével záruló ismerkedésre. Képzeld el, hogy hol tudnál eredményesebben ismerkedni, hatalmas tömegrendezvényeken, ahol tízezer potenciális "partner" nyomul feléd lökdösödve, felületes interakcióban, vagy egy vonat zárt fülkéjében, ahol csak néhány személy tartózkodik, akár több órát is utazva együtt? Bár több a választási lehetőség az első esetben, sikeresebb lehet a második. Érdekes, hogy bár nem tudod, hogy ki illene inkább hozzád, mindenki más nagyon jól "tudja". Szüleid, rokonaid, barátaid, ismerőseid... mindenki tudni véli, hogy ki illik és ki nem illik hozzád :-) Mert egyforma magassak vagytok, ugyanazon generációhoz tartoztok, egyforma a bőrötök színe vagy egyéb valósnak vélt kritériumok szerint. Viszont senkit sem érdekel igazán, hogy te mit szeretnél. De nem is az a fontos, hogy ki "illik" hozzád, hanem az, hogy kivel érzed jól magad. És jól érezheted magad egy nálad két fejjel magasabb emberrel vagy egy nálad idősebb vagy fiatalabb partnerrel, és így tovább. Igaz, ez még mindig csak egy kapcsolat sikerességét fogja biztosítani, és ritkábban a szerelem szikráját. Egyébként onnan tudod felismerni a neked megfelelő társat, hogy ő a legőszintébb érdeklődéssel viseltetik minden dolgot iránt. Ennyire egyszerű. > Dőljön hátra aztán eressze a lovak közé a gyeplőt, próbálja meg mindenki jól érezni magát a saját bőrében, vagy felejteni a múltat vagy bármi mást, csak ne törődjön a szerelemmel, az életnek mi magunk vagyunk az értelme és a számunkra fontos dolgok, mint a szüleink, a karrierünk, meg azok a dolgok amiket szeretünk szívből csinálni, aztán a sors majd csak össze fog hozni valakivel. < Hátradőlni és elereszteni a gyeplőt enyhén szólva felelőtlenség, durván pedig öngyilkosság. A múltat nem elfelejteni kell, hanem tanulni, okulni belőle. Törődni nem lehet, csak az emberi kapcsolatainkkal. Ha pedig megjelenik a szerelem állapota az életünkben, akkor éljük meg tudatosan, teljes lényünkkel magát az érzést. A hozzá tartozó kapcsolatunkban viszont legyünk óvatosak. Óva intenék ugyanakkor a karrier túlhajszolásától, hiszen sok ember személyes kapcsolata, családja bukott már meg ezen. Talán a fiatal nőkre veszélyesebb ma a karrierépítés, hiszen ők később már nehezebben tudják elkezdeni/újraépíteni személyes életüket, melyet a karrier érdekében sokáig mellőztek/elrontottak. > Ha készen állnánk mindketten rá akkor biztosan találkoznánk így vagy úgy, összehozna a sors. Viszont ami késik az nem múlik. < Én úgy vettem észre, hogy általában akkor találkozunk a nagy Ő-nek gondolt "igazi"-val, amikor úgy gondoljuk a legkevésbé vagyunk felkészülve rá, pedig valójában pont ez a legmegfelelőbb pillanat. Amiről pedig úgy gondoljuk, hogy késik, talán épp ott van az orrunk alatt. Nem érdekes, hogy milyen sokan járnak vastag, sötét napszemüveggel? Nem lehet belátni a lelkük tükrébe, de ők is tompítva érzékelnek fényeket, jelzéseket, lehetőségeket. > Zsák a foltját mindig megtalálja, nem kell ezen idegeskednünk. < Biztos vagy benne, hogy a foltodat keresed? Pontosabban, miért érzed azt, hogy egy lyukas zsák vagy? :-) Valójában csodálatos emberi lények vagyunk, hihetetlen lehetőségekkel.
eMese Tag	# Elküldve: 2010.01.9 19:15 - Szerkesztve: eMese Válasz Szerintem nem igaz, hogy csak olyan emberbe lehet beleszeretni, akit nem ismersz!! Több évi ismerettség után is elindulhat olyan vonzalom, amely szerelmet lobbant lángra... olyan személlyel, akit nem ismersz azért egyszerűbb, mert már a legelején ezt a vonzalmat érzed vagy keresed... dehát mit is értünk azon, hogy ismerni valakit..?
erintes	# Elküldve: 2010.01.10 01:20 Válasz Bele lehet valakibe szeretni és meg lehet valakit szeretni. Ha jól érzed magad valakivel, ragaszkodni kezdesz a társaságához. Ha okos és bölcs dolgokat tanulsz tőle, felnézel rá. Ha ügyesen kezeli a társas kapcsolatait, tisztelni fogod. Megszereted. Ez a szerelem, de inkább szeretet, tartós, legtöbb esetben hosszútávú lesz és lassú tűzzel, takarékon ég. Amikor még nem ismered közelebbről a szerelmed tárgyát, érzelmeidben benne van a rejtély, a misztérium. Izgalmas, mert bármi lehetséges. Akár a csoda is megtörténhet az életedben, de mindenképpen hihetetlen varázsa van az újdonság erejének. Az ilyen szerelem hirtelen gyullad, megmagyarázhatatlanul, néha tudatos ok nélkül. Nagy lánggal ég és legtöbbször rövidtávú és csalódás a vége, Néhányan szerencsések vagyunk, és találkozunk egy olyan emberrel, aki társunkként is állandóan megújulásra képes. Hozzánk hasonlóan. Akivel nap mint nap, újra és újra felfedezzük a világ szépségét. Aki mellett élni tudunk határtalan lehetőségeinkkel. Legyen meg a mi akaratunk!
eMese Tag	# Elküldve: 2010.01.10 13:28 Válasz Az újdonság erejének valóban csak az elején van hihetetlen varázsa. S aztán elindul a folyamat: a megismerésé... s általában kiderül, hogy a csoda, amelyre vártál, a rejtély leple alatt nem csak pozitívumokat tartogat... Amikor viszont úgy lobban lángra szerelem, hogy az illető személyt már ismered egy ideje, akkor van már néhány kevésbé előnyős tulajdonság is, amelyről tudsz, és amelyeknek ellenére mégis beleszerettél! S ez már egy biztosabb közös szál..:)
szilvike123 Tag	# Elküldve: 2010.03.13 13:07 Válasz Nilszus bele lehet valakibe szeretni es meg lehet valakit szeretni
szilvike123 Tag	# Elküldve: 2010.03.13 13:08 Válasz szeretni 1-et lehet csabitani-100-zat lehet
szilvike123 Tag	# Elküldve: 2010.03.13 13:28 Válasz a szerelem egy nagy boldogsag plane ha valakit igazan szeretel etul nagyogy boldasag nics higyetek el
ferencz Tag	# Elküldve: 2010.04.10 01:38 Válasz jon magatol
CsJoe Tag	# Elküldve: 2010.05.11 21:41 Válasz Sok jó gondolat elhangzott már. Szerintem valahol igaz az a gondolat, hogy "minden zsák megtalálja a maga foltját", vagy "madarat tolláról, embert barátjáról", vagyis a hasonló emberek egymás társaságát keresik. Tehát ha azt szeretnéd, hogy egy boldog, pozitív gondolkodású, életvidám, kiegyensúlyozott párod legyen, akkor neked is olyanná kell válnod. Szükséges, hogy legyen egy kisugárzásod. Én úgy gondolom, hogy mindaddig, míg te magad nem érzed jól magad a bőrödben, nagyon kicsi az esély, hogy egy tartósan jó, harmonikus kapcsolatban legyen részed. Tény, hogy az a másik is képes rajtad változtatni, és a "szerelem" erőt tud adni az embernek a változásra. De egyrészt az életmódodat, személyiségedet megváltoztatni nem könnyű dolog, s teljes mértékben nem is szükséges. Mert a személyiségünket nemcsak a környezet és mi magunk formáljuk, hanem vannak veleszületett személyiségjegyeink is. Ahhoz, hogy "jó" társat válassz, szükséges, hogy ismerd önmagad, ill. a különböző személyiségtípusokat. Érdemes elolvasni Nyíri Zoltán és Hackl Krisztián - "Személyiségkalauz" című könyvét. Ebben nagyon jól leírják a főbb személyiségtípusokat (szangvinikus, kolerikus, melankolikus, flegmatikus). Ezekben, ill. ezek kombinációjában mindenki megtalálja a sajátját. A személyiségtípusok ismerete segít abban, hogy könnyebben megismerd a másikat, hogy észrevedd igényeit, erősségeit, gyengeségeit. Segít, hogy megtaláld a hozzád illő személyt. Illetve, hogy önmagadat is megismerd, lásd, miben érdemes fejlődnöd, mik azok a tulajdonságaid, erősségeid, amikre építhetsz. Önmagad és mások megismerése egy folyamat, s nagy előrelépés a kiegyensúlyozott, harmonikus kapcsolatokhoz, végsősoron a boldogsághoz. Azonban önmagában ez nem elég a boldogsághoz. A boldogság egy nagyon nehezen megfogható dolog. Csíkszentmihályi Mihály: "Flow" című könyvében egész jól ír róla (nekem kedvenc könyvem). Itt bemutatja, hogy milyen az az autotelikus személyiség, hogyan válhat az ember igazán boldoggá. Az általa megfogalmazott "áramlat élmény (flow=áramlat)" ma már a pszichológiának fontos tárgyköre. A könyv rávilágít a tudat és a figyelem szerepére, ami alapvetően meghatározza a boldogságot. Segít abban, hogy tényleg úgy alakítsd az életed, hogy abban jól érezd magad, hogy boldog légy, és legyen egy pozitív kisugárzásod. Ez pedig vonzani fogja magad köré az embereket. Kellő nyitottsággal, bátorsággal pedig biztosan meg fogod találni azt, aki hozzád illő, aki tényleg társad lehet. De ahogy fent is írták, tényleg fontos, hogy egyedül is jól érezd magad a bőrödben, hogy tényleg meglegyen ez a kisugárzás. Fontos az is, hogy ne az általunk hordott maszkba szeressen bele a másik, ill. hogy a másik maszkja mögé lássunk. Ehhez fontos a jó emberismeret. Ezért is mondják, hogy "együttlakva ismerik meg egymást az emberek", mivelhogy hosszabb idő után kerülnek le ezek az álarcok, s derül fény a valós személyre. Szerintem sokszor nem is abba szeretünk bele, aki ténylegesen az a másik, hanem egy általunk elképzelt személybe. Olyan tulajdonságokkal ruházzuk fel, amilyennek látni szeretnénk. Összegezve: fontos az önismeret, mások megismerése, az önfejlesztés, a tájékozódás. Ezek nélkül a szerelem csak illúziók kergetése, egy képzeletbeli világ, ami nem valós.
erintes	# Elküldve: 2010.06.24 00:53 Válasz "A szerelmet sohasem találja meg az ember. De aki a szerelmet keresi, annak minden egyéb megadatik." - Géraldy

Ha egy fa az égig akar érni, akkor a gyökereinek a pokolig kell terjedniük. - Nietzsche

Wedding - Favors - Hagymás Czofronka Felsőtatárlaka
Beds bedrooms - Child kid - Dining rooms - Living rooms - Office office - Patio outdoor - Home decor - Furniture manufacturers - Search furniture